A Balaton történetének 3 legnevesebb fürdőorvosa

Balatonfüred vitán felül az egyik aranyérmes az egészségügyi szolgáltatóhelyek korokon átívelő versengésében. A reformkori város esetében mindenképpen meg kell említeni Mangold Henrik (1828-1912) balneológus (kezelőorvos, aki használja a gyógyvizek, gyógyfürdők, ásványvizek egészségjavító hatását) nevét, aki az egészséges Balaton kultuszának egyik kiemelkedő élharcosa volt. Tudományos kutatásaiban a Balaton és különféle gyógykúrák gyógyító hatásait vizsgálta, amellyel végül királyi tanácsosi és bécsi egyetemi doktori címet vívott ki magának. Az első volt azon orvosok sorában, akik savanyúvizes kúrát alkalmaztak az emésztőszervrendszeri betegségben szenvedőknél. Tudományos kutatásait számos szaklapban megírta, de orvosi lapot is alapított, valamint tapasztalatait összegezte Balaton-Füred gyógyhatásai és gyógyhelyi viszonyai (1863) című német nyelvű munkájában. Német nyelvű műveivel az Osztrák-Magyar Monarchia németajkú lakossága számára ismertté tette az egyre fejlődő füredi fürdőt. A korszakban egyedülálló módon a tó iszapjából gyógykenőcsöt és szappant is készíttetett. Az északi parton Balatonalmádi és természetesen Hévíz és környéke tekinthetők még az egészségügyi szolgáltatások sok évtizedes központjainak.

Balatonföldvár vonatkozásában az országosan szintén igen ismert és elismert Korányi Frigyest (1828-1913) kell említenünk: az ő neve kapcsán leginkább a tuberkolózisos tüdőbetegség hatékony gyógyítását szokás megnevezeni, Valóban ez a híres orvosprofesszor legnagyobb orvosi eredménye, de a Balatonnal való kapcsolata is igen értékes és érdekes. Ő volt ugyanis a Széchényi család háziorvosa, és egyike azoknak, akik a családot a balatonföldvári fürdőtelep létrehozására ösztönözték. A neves orvos, főrendiházi tag, aki a tüdőbetegek gyógyítása mellett a hazai orvosképzést is nagyban modernizálta, az elsők közt építtette meg Balatonföldvár egyik ékességét, azt a várszerű, neoromán stílusú villát, amely 1896-ban készült el, a neves építész, Bobula János tervei alapján. A neves professzor Egy séta a Balaton partján (1888) című írásában hitet tett a Balaton mellett és a vidék fásításában látta a továbbfejlődés lehetőségét. A balatoni lokálpatrióták egyik ősképe.

Szaplonczay Manó (1856-1916) Somogy vármegye egykori tisztifőorvosa, valamint Fonyód népszerűsítője sem hagyható ki a Balaton-kultuszt megteremtő orvosok sorából. Nemcsak a tó nagy rajongója, hanem Bélatelep egyik megalapítója is volt egyben. Az egykori marcali körorvos vezette be Somogyban a himlő, a diftéria és a veszettség elleni védőoltást, továbbá a tuberkolózisos betegek és az elmebajosok elkötelezett gyógyítója is volt. Nagyon kedvelte a Balaton levegőjét, szépségét, szeretett helye a Fonyód felett található több holdas erdő volt. Amikor gróf Zichy Béla, a fonyódi fürdőegyesület megalapítását (1894) követően Szaplonczaynak eladta a fonyódi Várhegyen fekvő erdőt, az elszánt tisztifőorvos azonnal szívügyévé tette e terület fejlesztését: barátai gyűrűjében gyönyörű villákat építtettek itt, utolsó heteit is e helyütt töltötte. A köztiszteletben álló díszpolgár több tanulmányt és összegzést is írt a Balatonról, elsősorban a déli partról, amelyek példamutatóan tükrözték nagyfokú elköteleződését szeretett vidékével.

Itt elolvashatjátok a fürdőorvosokról szóló teljes cikket.

Forrás: veol.hu (Kovács Emőke), Fotó: Fortepan / Botár Angéla (BM üdülő, 1935)

KAPCSOLÓDÓ

>> HATÁSSAL VAN A TÉLI NAPFORDULÓ A KÖZÉRZETÜNKRE?

>> LÉTREJÖTT A MATTHEW PERRY ALAPÍTVÁNY