Bognár Gyöngyvér: „Szenvedélyesen szeretem a Balatont!”

A szülővárosod, Balassagyarmat mintegy kétszáz kilométerre található a Balatontól, mégis rajongsz érte. Honnan a kötődés a nagy tóhoz?

Gyerekként rengetegszer nyaraltam a Balatonon. Anyukám húga Tapolcára ment férjhez, szőlész-borász lett. Diszelben, Mindszentkállán és Káptalantótiban voltak szőlőik. Általuk részem lehetett igazi, nagy balatoni szüretekben, de voltam úttörőtáborban, és SZOT-üdülőben is a családdal. Imádtam! Gyerekfejjel ennél csodálatosabbat elképzelni sem tudtam: az anyukám éjjel-nappal ráért, és lehetett választani reggelit, ebédet és vacsorát… Balatonszemesre, a már megszűnt Boglárlellére, Balatonföldvárra, Siófokra, illetve az északi parton Révfülöpre, Badacsonytomajba is sokat jártunk. Én azóta is szenvedélyesen szeretem a Balatont.

Nagy szeretettel gondolok Balatonboglárra is: a férjem, Szász János rendező, az Összpróba Alapítvány szervezésében évekig bentlakásos alkotótábort vezetett itt. Ezt kedves színész kollégánk, Nagy Viktor álmodta meg, és kifejezetten civileknek hirdették meg, a vízvezeték-szerelőtől a banki dolgozóig bárki jöhetett. A hat nap alatt a résztvevők mindvégig csak egy anyaggal foglalkoztak, amiből aztán a hét végére egy előadás született. Emlékszem, volt egy anya, aki a lányával érkezett, hogy egy Csehov-darab segítségével dolgozzák fel a férj, illetve apa halálát. Elmondhatatlanul érdekes volt látni, ahogy a laikus emberek egy-egy anyaghoz hozzányúltak, ahogy arról gondolkodtak. A táborok ideje alatt a gyerekekkel mi is Boglárra költöztünk. 

A Balatonon hova szeretsz megérkezni?

Jelenleg az abszolút kedvenc Balatonakarattya: van egy kedves barátnőm, akinek a vízparton van nyaralója. Egy romantikus kis ház, aminek a végében ott egy stég, ami a Balatonba szalad bele. Nála nagyon sok időt töltünk.

Szeretem Mindszentkállát is, ahova gyermekkorom emlékei húznak vissza. Édesanyám férjének, Kiss Zsigmondnak itt volt egy nagy szőlészete. Imádtam azt a helyet. Emlékszem a pincére, a hatalmas diófára, ahonnan olyan panoráma nyílt, hogy elállt a lélegzetem: a Balaton, a hegyek és a hosszú szőlősorok. Az utolsó ház volt az utcában, nem lehetett rálátni. Egészen gyönyörű volt. A britokot sajnos el kellett adni, már nem tudták megművelni, az emlékeimből azonban nem kopott ki. Ha az öreg napjaimra gondolok, ide vagy egy ehhez hasonló helyre képzelem magam. Varázslatos hely, csupa romantika.

Tavaly nyáron Tihanyban vettétek fel az RTL Klubon futó Hotel Margaret című sorozatot, amelyben Schwarzenberg Judit karakterét alakítod. Milyen élmény a Balatonnál forgatni? 

Ilyen gyönyörű díszletek között még soha az életben nem dolgoztam. Egyszerre volt felfoghatatlan és különleges élmény. Bár a forgatás egy hónapjából nekem csak tizennégy forgatási napom volt, a családommal az egész júliust ott töltöttük, egy ismerősöm nyaralójában laktunk. Borzasztóan élveztük. 

A természeti viszonyok miatt a külső helyszín mindig nagyon izgalmas és kiszámíthatatlan: biztos lehetsz benne, hogy nem akkor süt a nap, amikor kellene, nem akkor fúj a szél, amikor éppen vitorlásversenyt kellene forgatni, és a kolléganő sem tud beleugrani a vízbe, mert épp vihar van. Ilyenkor leáll a munka és jöhet az újratervezés. Persze a vicces pillanatokból is bőven kijutott. Például nagyon sokat nevettünk azokon a napokon, amikor szándékosan nem ürítették ki a partot, és úgy dolgoztunk, hogy körülöttünk nem állt meg az élet, emberek jöttek-mentek, és mivel totálban forgattunk, nem szúrták ki, hogy épp filmforgatás zajlik. Volt egy jelenetem, amikor egy üveg pezsgővel a kezemben szaladok, és kétségbeesetten könyörgök a sorozatbeli partneremnek, akibe amúgy szerelmes vagyok, hogy hallgasson meg. Az emberek nem értették, hogy az ötvenes férfi miért nem hajlandó meghallgatni ezt a szerencsétlen nőt. Ehhez hasonló eset volt az is, amikor egy kollégám rendőrként üldözte a másik kollégát, az emberek meg segíteni akartak, üldözőbe vették hát ők is. Itt is csak később derült ki, hogy egy filmforgatásba csöppentek. 

Amit a nézők talán nem sejtenek, hogy a Balatonnál forgatni nemcsak szép, de nagyon kemény is. Amikor a hőmérő 45 fokot mutat, téged pedig a jelenet miatt tetőtől talpig beöltözve, nejlonharisnyában, szoknyában, blúzban és blézerben egy mólóra kötöznek, a jelenetet pedig délelőtt 11-től délután 2-ig forgatják, az nem könnyű. Ezen a ponton tényleg azt hittem, hogy agyvérzést kapok. 

Hasonlóan embert próbáló volt az a jelenet is, amikor Pál Andrissal (szerepe szerint Kőszegi István, a befolyásos befektető – a szerk.) a katamaránon forgattunk, és minden percben törölgetni kellett rólunk az izzadságot. Akkor nagyon irigyeltem a lányokat, akik egy szál bikiniben lengették magukat a parton. Persze, amikor szeptemberben bekerültünk a stúdió épített díszletébe, ott már ők cserélték volna el a bikinit a kosztümömre. Mivel a jelenetek egy részét júliusban vettük fel, egy részét pedig csak novemberben, a nyári barnaságot a téli hónapokban reprodukálni ugyancsak nem volt egyszerű. Kemény napok voltak ezek: 5-kor keltem, 6-kor már a hajamat csinálták, 7-kor pedig kezdődött a munka, és este 6-ig meg sem álltunk. Egy ilyen nap után a Balatonban úszni felért egy csodával. 

Hogyan töltődsz nyáron? Erdőre, vízpartra, hegyekre vagy urbánus élményekre vágysz?

Az erdőket és a hegyeket is szeretem, de ha a családdal utazunk, akkor inkább a vízpart felé vesszük az irányt, a férjem és a két fiam ugyanis szenvedélyesen szeretik a vizet. A víz egy kifogyhatatlan élményanyag, a legjobb „babysitter”. Ebben az én személyes töltődésem a családomhoz köthető, élvezem, hogy teljesen más dolgokról beszélgetünk, mint a hétköznapok során. Attól töltődöm, hogy látom, mennyire élvezik a gyűjtögetést, a vizsgálódást, a búvárkodást. Gyíkokat és állati csontvázakat gyűjtünk, csigákról, kagylókról, siklókról beszélgetünk. A kisebbik fiam, aki most 9 éves, lelkes horgász. Nemrég Stockholmban voltunk, oda is hozott magával halhálót, hátha lesz kapás. Ő nem horgászbottal várja szépen a halakat, hanem kis hálóval és kézzel fogja azokat. Nagyon ügyes és iszonyú türelmes.  

Család nélkül szoktál utazni?

A férjemmel nagyon szeretünk kettesben útra kelni. Imádjuk például Rómát, Bécset, a kiállításokat, és mivel a férjem filmrendező, amikor csak tehetem, a különböző filmfesztiválokra elkísérem őt. Ilyenkor együtt fedezzük fel a várost, szeretünk kulturálódni. 

Idén nyárra van már terv? 

Nyáron felkerekedünk, elhagyjuk az országot: Washingtonba költözünk. Április végén repülőre ülünk, ahonnan már csak ketten jövünk vissza a kisebbik fiammal, és csak júniusban csatlakozunk újra a férjemhez és a nagyfiamhoz. Mondanom sem kell, a kicsinek már most be van ígérve egy horgásztó. 

Czvitkovits Judit

NÉVJEGY

Bognár Gyöngyvér 1972-ben született Balassagyarmaton. 1991–1992-ben az Arany János Színház stúdiójában kezdett komolyabban a színészettel foglalkozni, 1995 és 1998 között a Gór Nagy Mária Színitanoda hallgatója volt. 1992-től a Radnóti Színházban, 1998-tól a Szegedi Nemzeti Színházban szerepelt. 2003–2021 között a kecskeméti Katona József Színház tagja volt. 2012-ben Jászai Mari-díjat kapott. Rendszeresen szinkronizál is. Férje Szász János filmrendező. Két gyermekük van. (Forrás: Wikipédia)

Borítókép: origo.hu