Brazil rémhal a Hévízi-tóban?

A hal vélhetően egy akváriumból került a tóba, a csaknem 60 centis, algaevő harcsára emlékeztető faj ráadásul remekül érezte magát a vízben, és be is fészkelt a partfalba. A természetvédelmisek a merülés során több száz ivadékot is felfedeztek. Bár a vértesharcsa az emberekkel barátságos, a tóban élő hazai fajokra veszélyt jelenthet.

A Brazíliában és Bolíviában egyaránt őshonos, a Rio Madeira medencéjében és mellékfolyóiban fellelhető faj rendkívül jól alkalmazkodik. Algát és moszatot fogyaszt, valamint különböző vízinövényeket és elpusztult állatokat. Jelenléte pedig nagyban megváltoztathatja környezete korábbi ökoszisztémáját, inváziós fajként viselkedik, több helyen megfigyelték, hogy egyedeik megváltoztatják a táplálékviszonyokat az őshonos fajok kárára, vagyis táplálékkonkurenciát jelenthetnek.

Nem túl magas a hőmérsékleti igénye, 22°C feletti vízben már jól érzi magát. Az egyik legnagyobb méretűre megnövő faj a családon belül, kifejlett egyedei elérhetik akár a 60-70 centiméteres testhosszúságot is. Azokon a területeken, ahol nem éltek vértesharcsák, az őshonos ragadozók (halak, madarak, emlősök) nincsenek felkészülve ezeknek a halaknak a páncéljára és az elcsontosodott, tüskeszerű mellúszóikra, emiatt könnyen megsérülhetnek, megfulladhatnak.

A Hévízi-tó a közhiedelmmel ellentétben nem egy gyógyvizes medence, hanem egy élő tó, amelyben akadnak olyan növény- és állatfajok, amelyek máshol nem léteznek, vagy a sajátos körülmények miatt legalábbis ritkaságnak számítanak. Mikroszkopikus rákok, különleges vízi atka, csak itt élő vadponty, az emberi hámsejteket csipkedő szúnyogirtó fogasponty, vagy a tavon úszkáló tündérrózsák és a változatos madárállomány a tó jellegzetességei. Róluk itt olvashattok.

Forrás: promotions / origo / 24.hu, Fotó: unsplash

KAPCSOLÓDÓ

>> MÉGIS HÁNY GÓLYA FÉSZKEL MAGYARORSZÁGON?

>> MIÉRT VAN EGYRE KEVESEBB HATTYÚ A BALATONNÁL?