El akart hervadni? Honnan erednek a húsvéti locsolóversek?
2025.04.19 - Balatonica
A húsvéti locsolóversek eredete a népszokások világából származik, és évszázadokra nyúlik vissza. Ezek a versek szorosan összefonódnak a húsvéthétfői locsolkodás hagyományával, amely a termékenység, megújulás és tisztulás szimbolikus gesztusának számít.
A locsolás ősi tavaszköszöntő, termékenységvarázsló szokás, amelyet a keresztény húsvéti ünnepkörbe is beépítettek. A kísérő versikék valójában egyszerű mondókák vagy jókívánságok. A 19. századtól kezdve egyre több tréfás, rímes locsolóvers terjedt el, főleg a falusi közösségekben. Ezek gyakran humorosak, pajzánok, máskor inkább illemtudóak, de minképp vidámak és játékosak voltak – az udvarlás, kedvesség, sőt néha a versengés eszközei.
A legismertebb és leggyakrabban idézett hagyományos változat talán ez: „Zöld erdőben jártam, Kék ibolyát láttam, El akart hervadni, Szabad-e locsolni?” Ez a négysoros versikét generációk óta mondogatják – még óvodákban is tanítják. Nincs ismert szerzője, és semmilyen dokumentált irodalmi forrásban nem szerepel az eredete.
A klasszikus, húsvéti locsolóversek túlnyomó többsége népköltészeti eredetű, azaz ismeretlen szerzőktől származik, és szájhagyomány útján terjedtek. Éppen ezért nem köthetők konkrét, híres íróhoz vagy költőhöz. Ugyanakkor az elmúlt évtizedekben humoristák, kortárs költők és paródiaköltők szívesen írtak játékos, modern locsolóverseket, de ezek inkább műfaji utánzatok vagy karikatúrák, nem pedig a néphagyomány részei.
Forrás: wikipedia, Fotó: pixabay
KAPCSOLÓDÓ
>> Mit ünnepeltünk virágvasárnap?
>> A húsvéti hétvége a hazai turizmus legnépszerűbb időszaka
