Hulladékból élet

A komposztálás hasznos

Már magában az tiszta haszon, ha a háztartásban és a kertben keletkező szerves hulladékkal nem terheljük a hulladéklerakókat, amelyeknek ezt a mennyiséget nem kell elégetni, így kevesebb szén-dioxid termelődik és több szén kerül vissza a földbe. Mindemellett megspórolhatjuk a zsákos termőföld és a szerves trágya árát, az aktívabb talajélet pedig új barátokat vonz majd a kertbe: sünöket, madarakat és egyéb kisállatokat. A humuszban gazdag talajnak jobb a vízmegkötő képessége, vagyis kevesebbet kell öntözni a növényeket, így a vízzel is spórolhatunk.  

Az érvek kétségtelenül meggyőzőek, de hogyan kezdjünk a hozzá a házi komposztálásnak? És egyáltalán mi mehet a komposztba?
A komposztáló keret legjobb helye a kertben az aktív élettől távol eső, félárnyékos részen van. Magunk is készíthetünk lécekből keretet, de készen is kaphatók fa vagy műanyag komposztálók. Kell egy kis nyílás, ahol kikaparhatjuk a komposztot, és fontos, hogy a deszkák közötti résen szellőzni tudjon, illetve itt jut be az esővíz is. A giliszták és más, a lebontásban segédkező mikroorganizmusok a nyitott alján fognak bebújni a komposztba. Érdemes a tetejét lefedni, hogy ne száradjon ki és ne zsongják körül a legyek. 

Mindent bele!

Ha megvan a keret, elkezdhetjük feltölteni a szerves hulladékkal. A szakemberek szerint az a legjobb, ha alulra kisebb ágakat teszünk bele, ezt követheti a fűnyesedék vagy gyom. Ha túl sok a zöld, érdemes egy lapát földet rátenni, mert ez tele van hasznos mikroorganizmussal. Egy jó komposztnak nagyjából 10 hónap kell, hogy beérjen. 

A komposztálásban fontos, hogy a szén és a nitrogén megfelelő arányban legyen. Ha büdös a komposzt, akkor a nitrogén került túlsúlyba, ha pedig nem halad az érés, akkor minden bizonnyal túl sok a szén tartalmú hulladék. 
A magas nitrogéntartalmú, zöld hulladékok gyorsan rothadásnak indulnak. Ilyenek például a gyümölcs és zöldség maradványai, a teafű, teafilter, a kávézacc, a falevelek, a gyom, a fűnyesedék, valamint a szobanövények levelei. A magas széntartalmú, barna összetevők közé tartoznak a fa eredetű anyagok, a szalma, a fűrészpor, ágak, gallyak, a papír, a tojáshéj vagy a pamut törlőkendő, vatta, a haj és szőr. 

Azért van, amit mégse

Vannak hulladékok, amiket nem szabad a komposztba tenni, mert kórokozókat tartalmaznak, és a nem kívánatos rágcsálókat is vonzzák. Ilyenek az állati eredetű maradékok, vagyis a hús, a hal, a csontok és a tejtermékek. De nem szabad főtt ételmaradékot, olajat és sütőolajat, cigicsikket, vegyszert, gyógyszert, üveget, követ, műanyagot, fémet és színes, fényes papírt sem beletenni. Nem való a komposztba a dió-és a vadgesztenyefa levele sem, mert ebben olyan vegyület található, amely gátolja a talaj mikroszkopikus nagyságú élőlényeinek életműködését és szaporodását. 
A déli gyümölcsöket is csak mértékkel dobáljuk a komposztba, mert ezeken növényvédők és érésgyorsítók lehetnek. Érdemes ezeket a középre tenni, ahol a legmagasabb a komposzt hőmérséklete. A komposztokban ugyanis a parányi mikroorganizmusok akár 50-70 °C-os hőmérsékletre is felmelegítik a benne lévő anyagokat. Ezen a hőmérsékleten elpusztulnak a nem kívánatos elemek, és így kapjuk meg a friss és tápanyagban gazdag termőföldet, amelyből további élet indul meg.