Lappföld: menthetők a tűlevelű őserdők?
2023.01.27 - Balatonica
A Mikulás, Rudolf és a karácsonyfa miatt évente legalább egyszer eszünkbe szokott jutni a finnek északi vidéke, Lappföld. Máskülönben vajon mennyit tudunk az ottani természeti viszonyokról? Biztonságban vannak az Északi-sarkkör sok száz éves őserdejei? Kalandozzunk kicsit távoli nyelvrokonaink, a lappok mesés tájain!
A finnugor nyelvcsaládba tartozó számi nyelvváltozatokat beszélő lappok már az utolsó jégkorszak visszahúzódása (mondjuk Kr.e. 4000) óta beáramlottak a mai Norvégia, Svédország, Finnország és Oroszország legészakibb földsávjába. Ha ennyire nem is matuzsálem korúak, de mindenképp Európa legidősebb érintetlen erdőségeit alkotják a lappföldi fenyők, amelyek között nemegyszer találni 700-800 éves egyedeket is. Az őslakos számik mindig is tisztelettel bántak a természeti adottságaikkal, de mióta kisebbségbe kerültek, ugyanez nem mondható el a modern kultúrákról. Mi garantálja akkor a tűlevelű őserdők életben maradását?
A Föld egyik legkiterjedtebb egybefüggő növénytakarója elsősorban lucfenyőből és más fenyőfajtákból álló rengeteg, továbbá nyár- nyír- és fűzfák élnek meg itt. A változatos fauna ikonikus állatfajai: a vörös és a sarki róka, a jávorszarvas és a rénszarvas, a mókusok és a menyétek. Ez a sokféleség annak függvényében tartható fenn, hogy milyen sebességgel szabadulnak rá az erdőkre a fakitermelő cégek.
A fakitermelés nem ördögtől való rossz, a lappföldi természetvédők elsősorban azt sérelmezik, hogy a profitvezérelt vállalatok óvatlanul és bármiféle átgondolt rendszer nélkül barmolnak bele a világon egyedülálló természeti értékekbe. A 300-400 éves fákat olcsó WC-papír alapanyagnak és rövidéletű magazinok előállításához felelőtlenség tömegével kivagdosni, hiszen ezeken a nehezen hozzáférhető vidékeken nagyon lassan telepíthetők újra az erdők, illetve az állatokat tápláló zuzmók is elpusztulnak a kivágott fával együtt. A helyi ellenállás központja az alig 7 ezer fős Inari – a sarkköri számik fővárosa. Az itteniek történelmi okokból sem igazán bíznak a nagy európai nemzetekben, akik mindig is kifosztották őket a természeti erőforrásaikból. Most mégis megcsillant a remény. A felhívásuknak hála egyre több könyvkiadó bontja fel a beszállítói szerződését, ha kiderül, hogy a faanyag a lapp erdőkből érkezett.
számi gyerek az 1920-as években / flickr
A veszélyeztetett erdőrészek zöme a svéd Sveaskog nagyvállalat érdekeltségébe tartozik, ahol főképp papírfa, fűrészrönk és bio tüzelőanyag értékesítésével foglalkoznak. A környezetvédők nyomására vezetőségváltás történt a vállalat élén, 2022 óta Erik Brandsma az ügyvezető igazgató, aki garanciákat ígért az ősfák és a rénszarvas csordák védelmére. A helyiek óvatosan bizakodnak, ugyanis az elmúlt 30 évben, amióta igazán súlyosra fordult a helyzet, nem egy kampányszerűen bejelentett újratervezést láttak meghiúsulni. Ráadásul az éghajlatváltozás sem nekik dolgozik.
A valóság az, hogy az erdőtakaró különszakadt szigetekben élte túl az erőszakos beavatkozást, és hiányoznak az átkötő folyosók ezek között a szigetnyi életterek között (felülnézetből patchwork jellegű látványt nyújt a táj). Az állatoknak így nem marad elegendő táplálék a téli hónapokra, ezért őket jelenleg programszerűen etetni kell. Régi számi mondás, hogy a rénszarvasnak hála nem halunk éhen, de ennek mostanra pont az ellenkezője igaz. Lappföld jövője most azon múlik, hogy a kapzsiság vagy az együttműködés érvei hatnak-e erősebben a döntéshozókra.
Forrás: DW Documentaries, Fotó: Unsplash
KAPCSOLÓDÓ
>> AZ ESZKIMÓK NÉGYSZÁZ SZAVA A HÓRA
>> ÚJ VESZÉLYEK LESELKEDNEK A SÜNÖKRE
