Melyik rovart szeretjük a legjobban?

SISAKOS SÁSKA (Acrida ungarica)

Meleg homokterületeink, füves pusztáink jellemző állata. Fejének jellegzetes, hegyes sisakhoz hasonlóan csúcsosodó alakjáról könnyen felismerhető. Keskeny teste elülső szárnyaival együtt megnyúlt, többnyire olajzöld vagy barna színű. A telet peteként vészeli át a talajban, majd tavasszal bújik elő az akkor még alig 1 cm-es lárva. Erősen hőigényes faj, egyedfejlődéséhez is viszonylag magas hőösszeg szükséges, így többnyire csak nyár végére fejlődik imágóvá. Az imágók párzás után ősszel elpusztulnak. Növényevő, táplálkozás közben csíkos mintája és hosszúkás formája jól elrejti a fűben a ragadozók elől. Ha felzavarjuk a sisakos sáskát, jellegzetes, zörgő papírhoz hasonló hangot hallatva elrepül. Kelet-és Közép-Európában elterjedt faj, elterjedésének északi határa Szlovákiában van. Magyarországon sok helyütt előfordul, de sehol sem tömeges. A faj populációit a rendszertelen kaszálás és a szukcesszió (kopár területek benépesedése), valamint az ezek hatására bekövetkező élőhely felaprózódás veszélyezteti. Védett, természetvédelmi értéke: 50 000 forint.

Nézd meg videón itt!

CSAPÓ CSEREBOGÁR (Polyphylla fullo)

A csapó cserebogár 3,5 centiméteres hosszúságával hazánk legnagyobb cserebogara. Nevezik kallócserebogárnak és aratóbogárnak is, utóbbi arra utal, hogy rajzása a nyár derekára, többnyire júliusra esik. Leginkább az alföldi homokos területeket kedveli, ahol helyenként és egyes években nagyobb tömegben is előfordulhat. Jellegzetes barnásfekete-fehér mintázata alapján a rokon fajoktól könnyen elválasztható. A hím és nőstény példányok testalkatukban és csápjuk formájában különböznek. A bogarak háborgatás hatására ciripelnek. A csapócserebogarak este aktívak, napnyugtakor kezdenek repülni, először alacsonyan, majd általában a magasabb fák koronájában párosodnak. A nőstények a talajba rakják petéiket, a kikelő lárvák (pajorok) pedig gyökerekkel táplálkoznak, 4 éves fejlődésük során elérik a 6-8 cm-es hosszúságot, majd ezután a földben bebábozódnak. A kifejlett bogarak nyár közepén bújnak elő, majd leginkább fekete-és erdeifenyő tűleveleit fogyasztják. Nagyobb rajzások esetén kártételük fenyvesekben előfordulhat, de többnyire nem jelentős. A lárvák azonban a haszonnövények gyökereinek megrágása által nagyobb károkat is okozhatnak. Észak-Afrikában és Európában honos. Hazánkban nem védett.

Nézd meg videón itt!

PUSZTAI HANGYALESŐ (Acanthaclisis occitanica)

Hazánkban a legnagyobb méretű hangyaleső faj. A hangyalesők nyugalmi helyzetben a szárnyaikat a potroh felett háztetőszerűen összecsukják és rövid csápjuk van. Ezek a jegyek biztos elkülönítést jelentenek a szitakötőktől még a rovartanban kevésbé jártas emberek számára is. Az imágókat nemcsak a nagyméretűk, hanem az elülső szárny szegélyterében lévő kettős cellasorról könnyű elkülöníteni a többi hazai hangyaleső fajtól. Neve is jól tükrözi a hazai előfordulását, a homokpusztákat kedveli. A hangyalesők nevüket a homokban épített tölcséreikről kapták. A tölcsérek a zsákmányszerzést és a hőszabályozást is szolgálják. A hazai fajok többsége azonban nem épít tölcsért, hanem a homok felszíne alatt rejtőzködve lesi a felszínen mozgó rovarokat, és főként hangyákat zsákmányol. A testnedveiket kiszívja. Mozgásszegény, helytülő életmódja miatt még a pókoknál is jobban tűri az éhséget. Évente három lárvastádiuma van. Az imágók a nyár második felében rajzanak. Nappal a növényzetről felzavarva reptük csapongó, a mesterséges fényforrások vonzzák őket. Sajnos az utóbbi időben a hazai elszigetelt populációi erőteljesen visszaszorulóban vannak, elsősorban a Kiskunsági Nemzeti Parkban találkozhatunk vele. A hazai homokpuszták jellemző faja. Védett, természetvédelmi értéke: 10 000 forint.

Nézd meg videón itt!

Szavazni kizárólag online lehet december 6-án éjfélig a Magyar Rovartani Társaság honlapján.

Forrás: sokszinuvidek.24.hu, Fotó: Unsplash

KAPCSOLÓDÓ

>> MIÉRT NEM SZERETJÜK AZ ÁGYI POLOSKÁKAT?

>> MENJÜNK A MÉHEKÉRT MÚZEUMBA!