Mi a gond a balatoni nádgazdálkodással?

Az OVF tájékoztatása szerint a Balatont kezelő Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság költségvetésében a korábbi évekhez hasonlóan, bruttó 3 millió forintot tudtak elkülöníteni nádaratásra, amit pályázat útján vállalkozókkal végeztetnek. A tavalyi szezonban több mint 60 hektáron vágták le a nádat, az ideiben eddig 57 kérelem érkezett 32,5 hektárra, de ez még nőhet valamennyit.

Arra a felvetésre, hogy a balatoni nádgazdálkodási terv szerint a tó mintegy 1200 hektárnyi nádasából évente 200-300 hektárnyit lenne indokolt levágni, az OVF azt válaszolta; „ekkora terület learatása nem reális, erre az illetékes vízügyi igazgatóság nem rendelkezik sem anyagi, sem infrastrukturális erőforrással.” Megjegyezték: gépi aratásnál természetvédelmi előírás, hogy azt jégről végezzék a nád rizómájának (gyökértörzsének) védelme, a taposási károk kiküszöbölése érdekében. Ehhez mintegy 10 cm vastagságú, összefüggő, teherbíró jégréteg szükséges, ami egyre ritkább, az idén például még nem is volt. A Balatoni Limnológiai Kutatóintézet munkatársa szerint léteznek úszó pontonokról, illetve csónakról történő nádaratási technológiák, amelyek potenciálisan átültethetők lennének a Balatonra, de ezek tesztelésére eddig nem került sor.

Hozzátették, hogy célszerű lenne a teljes balatoni nádgazdálkodás felülvizsgálata a gazdasági és természetvédelmi célok összeegyeztetésével. Ezek ugyanis gyakran nehezen összeegyeztethetők, mert például vízminőség-védelmi szempontból előnyös a töredezett, rosszabb minőségű, avas, öreg, penészes nád vágása, mivel ezzel sok szerves anyag kerül ki a tóból, a haszonnádvágásra viszont ez a nád épp nem alkalmas. Az előrelépéshez politikai döntésre van szükség.

Forrás: HírBalaton / MTI, Fotó: Unsplash

KAPCSOLÓDÓ

>> BEFAGY MÉG TÉLEN A BALATON?

>> MEGNÉZNÉTEK AZ ÉVKEZDET TOP CSILLAGÁSZATI LÁTVÁNYÁT?