Zánka környéke már az őskorban is lakott hely volt, amit a község határában talált újkőkorszaki, késő rézkori és kora bronzkori leletek is bizonyítanak. Az ókorban a Balaton környéke Pannonia néven a rómaiak uralma alatt állt. A római birodalom idején Zánka területe is lakott hely volt, a református templomnál levő dombon e korból való leletek kerültek felszínre. A mai Zánka első változatában Árpád-kori település, nevét 1164-ben említette először oklevél. A török hódoltság alatt a környék is sokat szenvedett: 1548-ban a törökök Zánkát is felégették, a falu az 1696-os adóösszeírásban már nem is szerepelt, puszta lett. 1736-ban német református telepesekkel népesítették újra a Zánka nevezetű falvat, mely a 19. század elejére elmagyarosodott. A 20. század elejéig még Zala vármegye balatonfüredi járásához tartozott. 1968 és 1972 között építették ki a 3000 fő befogadására alkalmas Zánkai Úttörőtábort, amelyet hivatalosan 1975-ben adott át Kádár János. Évente átlagosan 25 ezer, ebből a nyári szezonban 15 ezer gyerek táborozott itt. A rendszerváltás után az intézmény neve gyakran változott, de sokáig állami tulajdonban maradt, míg 2016-ban a kormány ingyenesen A Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítvány-nak adta. 2014 óta az Erzsébet-táborok égisze alatt tanévben ún. ottalvós osztálykirándulásokat, a nyári szünidőben pedig rászoruló gyermekek ezreit fogadja ingyenes üdülésre, heti váltású turnusokban. 2020-ban nagyszabású felújítási munkálatok kezdődtek a területén. (Wikipedia)