A hét idézete az újrakezdésről
2023.01.30 - Balatonica
Sokunk örömére egyre több balatoni fürdőhelyre költözött ki strandkönyvtár, azaz használt könyvek ingyenes csere-beréje. A régi kiadványok gyakran a nyaralókban felejtett, elárvult gyűjtemények kipakolásából valók, és időnként igazi gyöngyszemekre is találni közöttük. A hét idézetét pontosan ilyen felfedezésnek köszönhetjük.
Az ír származású Samuel Beckett a 20. század egyik legeredetibb drámaírói tehetsége. Műveit angol és francia nyelven írta, egyetemi tanulmányai befejezésével át is helyezte a székhelyét Párizsba. Előbb a szintén ír James Joyce titkára lett, majd egyre inkább saját jogán alkotott és szerzett hírnevet magának. Fiatalkori művei a szürrealizmus fekete humorával vannak átitatva, ezért a közéleti elköteleződés időszakában alig talált közönségre. Beckett, aki egyébként részt vett a francia ellenállásban, a háború végével teljesen visszavonult a közélettől, és kizárólag az alkotásnak élt. Az 1960-as évekig kellett várnia az irodalmi áttörésre, addigra viszont felhalmozódott annyi történelmi tapasztalat, hogy az olvsók érteni kezdték abszurd villág- és emberábrázolását. 1969-ben Nobel-díjat kapott, azzal az indoklással, hogy új formákat honosított meg, s az emberi nyomorúság ábrázolásán keresztül az ember felemelkedését kívánja szolgálni. Beckett filozófiája szerint a szenvedés és az unalom kettősében telnek el életek, de valami ősi-ösztönös ragaszkodás miatt mégis kitartunk a végsőkig. Nyelvezete letisztult, ugyanakkor végtelen számú értelmezést tesz lehetővé. Leginkább a Godot-ra várva című négyszereplős színdarab miatt ismerjük a nevét. Ugyan Párizsban temették el, az írek mégis nemzeti büszkeséggel őrzik az emlékét: bélyegekre és pénzérmékre nyomtatták az arcképét, 2009-ben hidat neveztek el róla Dublinban, méghozzá az egykori mesteréről, Joyce-ról elnevezett híd szomszédságában, az életét felfodolgozó játékfilm pedig idén kerül a mozikba, Gabriel Byrne főszereplésével.
Adolf Hoffmeister cseh illusztrátor portréja Beckett-ről
Az alábbi pár szavas idézet a Beckett halála évében (1989) kiadott kispróza-gyűjtemény Előre vaknyugatnak! című történetéből való. A sűrű nyelvezetű szövegek tele vannak frappáns megszólalásokkal, de valószínűleg magát a szerzőt lepné meg a legjobban, ha megtudná, hogy szállóigévé váltak egyes kiragadott gondolatai.
Forrás: Wikipédia, Fotó: Unsplash
KAPCSOLÓDÓ
>> A HÉT IDÉZETE A TÖKÉLETES EGYENSÚLYRÓL
>> A HÉT IDÉZETE AZ EMBERI TUDÁSRÓL
