Az eszkimók négyszáz szava a hóra
2022.11.19 - Balatonica
Az ország több részén mondanak havazást a hétvégére – idén először. Bármelyik megyében is esik, így fogják nevezni: hó. Az eszkimók nyilván több havat látnak nálunk, de azért mégiscsak túlzás, hogy állítólag többszáz szót különítenek el erre a jelenségre. Most akkor mi az igazság?
A nyelvészeti mítosz, miszerint az eszkimók megszámlálhatatlanul sok szóval illetik a havat nem teljesen légből kapott. A megfigyelés Franz Boas antropológusra vezethető vissza, aki az 1800-as évek végén a kanadai Baffin-sziget helyi inuit népének életét tanulmányozta. A posztgrauális munkáján dolgozó Boast különösen az érdekelte, hogy a külvilág hogyan befolyásolja a különböző földrajzi helyek kultúráját. Így hát elment élőben megtapasztalni a helyi inuit életmódot, és leveleiben például gyakran dicsekedett azzal, hogy mennyi fókahúst eszik. Ugyanitt feljegyezte azt is, hogy a helyiek milyen sok kifejezést használnak a hóra. Ezt azóta is készpénznek vesszük.
A megállapítás egyébként nem kitaláció, de mindenképp kiegészítésre szorul. Egyrészt számos inuit nyelv létezik az úgynevezett eszkimó-aleut nyelvcsaládban, tehát önmagában leegyszerűsítés azt taglalni, mit hogy mondanak az eszkimók, mielőtt pontosítanánk, hogy konkrétan melyikükről beszélünk. Másrészt azt kell tudni az ebbe a nyelvcsaládba tartozó összes nyelvről, hogy az úgynevezett poliszintézis nyelvtani elve alapján képzi a szavakat. Ez annyit tesz, hogy nem különálló szavakat rakosgat egymás mellé, amikor a mondatot képezi, hanem gyakran a központi a szóhoz csatolja egyfajta toldalékként a körítésként vagy körülírásként értelmezhető plusz szavakat. Hasonló elv alapján működnek az őslakos indián nyelvek is.
Emiatt tűnik úgy, mintha sokszáz szóval beszélnének a hóról. A hó érthető módon központi szóelem, ahhoz kapcsolódik a mondat többi része. Néhány példa. A nutaryuk azt jelenti, hogy az imént hullott friss, lágy hó; a qanisqineq arra mutat rá, amikor a hó a folyó felszínén áll össze és úgy lebeg; az utvak a tömbként kifaragott hóra utal, míg a navcaq az összeomolni készülő hóképződményre. Zárjuk a sort egy olyan kifejezéssel, amiről valószínűleg mindenki ugyanazt gondolja, a nyelvi eszköztártól függetlenül: navcite esetén egy lavina útjába kerültünk, ami elsodort minket. Az univerzális hátsó gondolat pedig: csak ne engem.
Kárpótlásul azoknak, akik hiába keresnének hószállingózást, ha most kinéznek az ablakon:
Forrás: Readable, Fotó: Unsplash
KAPCSOLÓDÓ
>> EGYRE CSAK MELEGSZIK AZ INDIÁN NYÁR
