Ilyen extrém jelenségeket csak a Balatonon láthatunk
2023.05.12 - Balatonica
Talán láttátok ti is az előrejelzésekben, hogy újabb esőzések és viharok várhatók, amelyek akár egy teljes héten át velünk maradhatnak. Aki egyszer átélt tomboló vihart a Balatonnál, soha nem felejti azt. De vajon tudjuk, hogy mire gondoltak a régiek, amikor a balatoni hevesekről és a balatoni vészről beszéltek?
A furcsa jelenségek nyomába eredő Tó-retró blog utánajárt, hogy mi áll a balatoni időjárás két szokatlan jelenségének – a soha be nem fagyó foltoknak a jégpáncélban és a szél nélküli viharoknak – a hátterében.
Az előbbi rejtélyből nyilván egyre kevésbé részesülünk, hiszen az a Balaton taván képződő jégpáncélhoz kapcsolódik, amiből ugye alig-alig látunk valamennyit mostanában. Az 1800-as években bukkant fel egy olyan kifejezés, hogy a hevesek, amelyekről tudni lehetett, hogy bizony veszélyesek. De mire vonatkoztak egész pontosan? Ezek tulajdonképpen a tó befagyása után megjelent foltok voltak, egyfajta csapdák, ahová könnyedén bele lehetett esni. Vagy egyáltalán nem voltak befagyva, vagy csak hártyavékony jégtakaró fedte őket. A balatoni horgászok akasztották rá ezt a nevet, szerintük itt törtek fel a melegebb források a víz alól.
1964-ig tartotta magát az elmélet, akkor azonban könnyűbúvárok bevetésével tudományosan megalapozott választ kerestek és találtak. Kiderült, hogy az érintett partszakaszon (Balatonfüred és Csopak között) meleg vizű források ugyan nem bugyognak elő, de a fenéken tölcsér alakú bemélyedések találhatók, ahonnan szén-dioxid tör a felszín felé. Ezek jól beazonosítható utóvulkanikus feltörések, tulajdonképpen a füredi savanyúvíz is ezeknek a folyamatoknak köszönheti a létét. Mire magyarázatot kaptunk a jelenségre, a jégzajlások korának lényegében leáldozott.
Balatoni csónak viharban, Lelle 1938 (Fortepan: Lőrincze Judit)
A Balaton környéki szélviharok ezzel szemben bőszen tartják magukat, helyenként jelentős károkat okozva. Azonban létezik egy valóban furcsa jelenség, amelyet már az 1700-as években is feljegyeztek, miszerint teljes szélcsendben, napsütésben is előfordul, hogy tarajos hullámokat vet a tó, akár még a partra is kicsaphat. A helyiek ezt nevezték vésznek, és furábbnál furább áltudományos magyarázatokkal látták el. Hihetetlen, de sokak meggyőződése volt, hogy a Balaton rejtett csatornán összeköttetésben áll a távoli tengerekkel, és ez okozza, hogy vihar híján is tombolni képes.
A megfejtésre 1936-ig kellett várni, amelyet – mint oly sok más felfedezést – a kor híres földrajztudósa, Cholnoky Jenő tett le az asztalra. Ő vette észre, hogy a Balaton mélység/felszíni kiterjedés aránya jelentősen különbözik sok más hasonló méretű természetes tóétól. Magyarán a Balaton meglepően sekély, legmélyebb pontján is csupán 11 méter mélyre nyúlik le. Így történhet meg, hogy a távolabbi partokon felélénkülő szél egész egyszerűen kimozdítja a vizet a tó medréből és a szélirányba eső parton megemeli azt, a szél környezetében pedig lenyomja a vízszintet. Mondhatjuk úgy is, hogy a Balaton a hevesebb széllökések könnyű játékszere. A bizonyítás olyannyira tudományos, hogy saját tudományos elnevezéssel is bír a jelenség: denivellációnak nevezzük a távoli légnyomás okozta viharos felszínt és mini áradást.
Forrás: toretro.blog.hu, Fotó: Unsplash
KAPCSOLÓDÓ
>> PIKÁNS ÉS REJTÉLYES TÖRTÉNETEK FELTÁRÓJA
>> ÖNBARNÍTÓ RETTENETEK A KÁDÁR-KORBAN
