„Veszprémben lenyűgözött a kulturális pezsgés”

Aki követi a pályádat, azt láthatja, hogy egyre több izgalmas lehetőségre mondasz igent. Mintha a szélesebb szakma most fedezne fel magának igazán.

Valóban, soha ennyi jó feladat nem talált meg ilyen mennyiségben és változatosságban, mint az elmúlt egy-két évben. Ráadásul ezek egymást erősítő munkák: mindegyik másfajta kihívások elé állít, de élvezettel csinálom kivétel nélkül az összeset. Alapvetően a Kultura.hu csapatát erősítem, bár épp onnan októberig kimenőt kértem, hogy befejezhessem az 1960-70-es évek magyar drámairodalmát, illetve az abban fellelhető társadalomkritikát összegző kutatásomat. Jelenleg a levéltárakat járom és a még élő szerzőkkel, pályatársakkal veszek fel hosszú interjúkat. A közönség nyilván nem erről az oldalamról ismer.

Többek talán a Müpa nemzetközi eseményeihez társított Fesztiválhíradó műsorvezetőjeként találkozhattak velem. Már készítjük elő az őszi Liszt Ünnep adásait. Közben átvettem a Libri Könyvtámasz címen futó podcast beszélgetéseit. Érdekes, bátor témákat tűztünk ki erre az évadra. Bízunk benne, hogy az új vezetés továbbra is támogatja a csatornát. A Jó kérdés élő színházi beszélgetések jövőjét viszont egyelőre nem látjuk biztosítottnak, nem kaptunk rá támogatást. Sajnálnám, ha nem folytatódna. A legutolsó alkalommal például a nemzetközi bábművészet volt terítéken. Elképesztő magyar tehetségek vannak a gyerekszínházi alkotók között. Jó volt megismerni őket.

Új színfolt a repertoárodon, hogy idén júniusban a Magyar Mozgókép Fesztivál háziasszonyi szerepében mutatkoztál be. Először is, hogy tetszett Veszprém Európa Kulturális Fővárosaként?

A harmadik napon fogalmaztam meg magamnak, hogy itt akár élni is tudnék. Pazar a kulturális felhozatal. Egy átlagos hétfőn olyan príma koncert jött velem szembe, amire még Budapesten is kevés az esély. Különösen megnyerő, hogy a megalomán beruházások helyett az egykori rozsdaövezeteket csinosítják ki. Bejártuk például az újonnan felavatott Foton Audiovizuális Centrumot, ahol kiválóan felszerelt pici moziteremben vetítenek kísérletibb filmeket. A beszélgetések javát a Hangvilla tágas előterében moderáltam, ott is jól éreztem magam. De bevallom, az egész város levett a lábamról, a maga zegzugos utcácskáival, az újhullámos kávézókkal és galériákkal. Semmi hiányérzetem nem maradt.

Nem beszélve a fesztivál premier vetítéseiről. Melyik magyar filmeket szeretted a legjobban az utóbbi évek terméséből?

Számomra a kortárs magyar animáció hatalmas felfedezés. A Ruben Brandt volt az első, ahol felfigyeltem a műfajra, azóta sorra érkeznek az újabb remekművek. Az ideiek közül a Kojot négy lelke egy csoda, mindenkinek ajánlom. Hasonlóan izgalmas a Műanyag égbolt rotoszkópos technikája, illetve az animációs rövidfilmek mezőnyében is hihetetlenül vagány felnőtt tartalmak szólalnak meg. Alig várom, hogy bemutassák a nemzetközi MÁV-jegyek hamisítási botrányát feldolgozó Kék pelikán animációs dokumentumfilmet. Mekkora ötlet az is, nem?

Jössz még a Balatonhoz idén?

Nincs olyan nyár, hogy Balatonfüreden valamennyi időt el ne töltenék a családommal. A kezdet kezdetén a Quasimodo költőversenyekre jártunk le a férjemmel, Szakonyi Károly íróval, ezért Bence fiam már babaként is otthonosan mozgott a városban. Képzeld, rádiós koromban aztán néhány hónapra oda is költöztünk, de úgy, hogy naponta ingáztam a fővárosba. Sajnos hosszú ideig nem volt fenntartható. Amúgy a kedvenc időszakom, amikor lemegy a főszezon és nyugiban eljárhatok a még nyitva tartó törzshelyekre. Nekünk ilyen a Füredi Fagyizó, a Pazar Kávézó és az Anjuna Jégkrémező, ahol a csokiöntetes pisztáciás nyalánkság a nyerő. A fő szempont, hogy olyan helyekre üljünk be, ahonnan látni a vizet. Esztergomi gyerek vagyok, a Duna mellett nőttem fel, lételemem a természetes víz közelsége. Hozzáteszem, már korcsolyáztunk is a balatonfüredi jégen, tehát a hideg hónapok sem tántorítanak el minket.
 

Van olyan terved, hogy egyszer újra balatoni lakos leszel?

Álmodozom róla, ráadásul minden családtagomat igyekszem megnyerni ehhez. Nemrég egy Csopak közeli pincészetben vendégeskedtünk és tisztán megjelent előttem, hogy valahol azon a környéken nyithatnánk egy bringás-babakocsis közösségi teret, ahol egyszerre élhetném ki a programszervező és a pultos énemet. Azaz összehoznám a kulturális élet szimpatikus szereplőit és hajnalig beszélgetnék minden betévedő idegennel. Nehogy elfelejtsem, kutyabarát helyet képzelj el, és ebből a szempontból talán még kuriózum is lennénk, legalábbis Füreden mi alig találunk kisállatbarát szálláshelyet, amikor a saját 7 kilós ölebünkkel utazunk. Szóval rajta vagyunk az ügyön, de egyelőre az is nagyon jó, hogy ennyi izgalmas projekt köt a fővárosi léthez.

Fotó: Éder Vera (címplap) / Seres Gerda Facebook

KAPCSOLÓDÓ

>> FOTON: ÚJ MOZIS KÖZPONTOT AVATUNK

>> A RAVASZDI CIPŐTOLVAJOK BEVETTÉK A BALATONT IS